Az amerikai diploma megszerzése után sokan szivesen maradnának itt rövidebb-hosszabb ideig, hogy kamatoztassák friss ismereteiket, tovább fejlesszék nyelvtudásukat, vagy elkezdjék törleszteni a tanulói évek során felhalmozott kölcsönöket. A munkavállalásnak több legális módja van; ezek közül az egyik legegyszerűbben működő, az Optional Practical Training (OPT) e cikk témája.
Tiz perce ülök itt, és próbálok egy frappáns hasonlatot találni a GRE vizsgát végigszenvedők kedvenc feladatához. Bár én most feladtam, neked, a következő tippeknek köszönhetően, nem kell majd ugyanezt tenned, mikor az analógiákhoz érsz a teszten! Ime néhány módszer, amelyet a három SAT és egy GRE vizsgám során hasznosnak találtam.
Továbbra is az idejutás helyett az ittléttel foglalkozva ezúttal a tanulmányi életen túlra merészkedem. Ha Magyarországról az USA-ba mész tanulni, jó eséllyel legalább egy darabig kollégiumban (dormitory, rövidebben dorm) laksz majd. A koleszos élet persze nem egyedül az amerikai egyetemekre jellemző, de több tekintetben lényeges eleme az itteni felsőoktatásnak.
Hogy ne csak arról essen szó a UStudy-n, hogy hogyan jutunk el egy amerikai egyetemre, hanem arról is, hogy mit csinál az ember, amikor már ott van, megpróbálom bemutatni, hogyan különbözik egy tipikus kurzus az otthoniaktól. Persze ez szinte lehetetlen, mivel ahogyan mindehol, a szakterület, a tanár egyénisége, az egyetem oktatásfilozófiája, és a többi hallgató érdeklődése mind meghatározók abban, hogy miből áll egy tárgy, és mit kell megtenned azért, hogy sikeresen elvégezd. Mindenesetre megpróbálom feltérképezni az általam megtapasztalt oktatás leglényegesebb különbségeit a magyar egyetemeken folytatott munkától, hogy eldönthesd, melyik szimpatikusabb. Bár próbálom minél tágabban leirni a két kontinensbeli oktatás különbségeit, a leirt jellemzők leginkább a kis liberal arts college-ekre lesznek igazak.
A pénz hiánya a legfőbb ok, amely miatt sokan bele sem gondolnak komolyan abba, hogy Amerikában tanuljanak tovább. Az anyagiak problémájának megoldása valóban az egyik legnagyobb kihivás, amellyel szembe kell nézned. Mielőtt azonban spórolt pénzeddel a zsebedben felkeresnéd a legközelebbi kaszinót azzal a meggyőződéssel, hogy csak igy tudsz szert tenni elegendő suskára a tanulmányok finanszirozásához, megnyugtatlak, hogy mégsem ennyire reménytelen a helyzet. Mielőtt a konkrét programok részleteiben elmerülnél, először is érdemes ismerni az ösztöndijak néhány alapvető tipusát.
Az egyik ok, amely miatt sokféle ember számára érdekes lehetőség Amerikában továbbtanulni, az egyetemek közötti változatosság. Az ország méretéből és a szabályozás flexibilitásából adódóan a méret, az oktatásfilozófia, a vallási kötődés vagy annak hiánya, a hallgatóság összetétele, az ár, a tanulmányok hossza, a kinált szakterületek mind olyan változók, amelyeknek széles skáláján helyezkednek el a legkülönbözőbb intézmények. Ugyanakkor könnyű elveszni ebben a sokaságban, igy érdemes az egyetemek néhány alapfajtáját ismerni. A sorozatot egy Magyarországon talán kevéssé ismert tipussal, a community college-gal kezdjük.
Könnyű lenne a dolgunk, ha a Scrabble-ben érvényesnek számitanának az amerikai egyetemek felvételi vizsgáinak mozaikszavai. Az SAT, GRE, TOEFL, ACT, TWE, TOEIC, MCAT, LSAT – hogy csak a legismertebbeket emlitsem – nem csak röviditésükben, hanem tartalmukban, stilusukban és céljaikban is különböznek egymástól, és a jelentkezés fontos részét képzi a kért teszteken elért eredmény.
Az előző részben a liberal arts egyetemek alapvető jellemzőjét irtam le: az egy szűk témában való elmélyülés helyett a szakterületek széles skáláján szerzett tapasztalatokon keresztül igyekszik fejleszteni általános intellektuális képességeket. Mire jó ez? Nem állitom, hogy az összes tárgy, amelyet a diplomám felé menetelve felvettem – nemzetközi kapcsolatoktól kezdve berlini német irodalmon át a Karib-tengeri frankofón regényekig – egyaránt gazdagitott a mostani informatika-tanulmányaimhoz nélkülözhetetlen ismeretekkel. Mégis, több lényeges előnye van ennek a szervezési módnak.
A Common Application és társainak egyik magyar szemmel nézve legszokatlanabb része a Personal Statement. A ponthatárok, vizsgaeredmények, jegyátlagok bűvöletében élő diákok és hallgatók számára elsőre furcsa lehet, hogy esszét kell mellélkelniük az eredményeiket felsoroló nyomtatványok mellé.
“Milyen szakra fogsz járni?” Az egyik leggyakoribb és legtermészetesebb kérdés, amelyet az egyetemre frissen felvett hallgató szinte napi gyakorisággal hall. Sajnos én nemhogy a felvételem után, a második évem közepére sem tudtam pontos választ adni. Nem azért, mert a pszichofarmakológia, nederlandisztika, vagy fenomenológia elengedhetetlenül értékes, ámde nehezen kiejthető területeinek szándékoztam szentelni az életemet, hanem mert egyszerűen nem volt szakom, ahogyan ötszáz évfolyamtársam közül egyiknek sem.
